Érthetetlen ami akkor még félelemnélküli volt, most mindaz félelemmel, rettegéssel teljes....
Sodródás, kihívás, vágyak, megélés, habzsolás, rohanás, határtalan élvezetek és hatalmas zuhanások néha azért közöttük is kis gondolkodás, kevéske volt....
Elbújás, új érzések, megélések, örömök, fájdalmak, szeretve levések, s amik nem, de mindezek nem olyan magaslatok-mélységek mint akkor....
A sapkás Nadja korszak vetett véget sok mindennek és utána még átmenetiség, sapka mikor eltűnt és sebek sem csúfították, akkor újra próbálkozott, ugrándozott csapongott, de akkor mindig esett és nevetségesnek találta magát, mint önnön maga elöl menekülő kis lény...
Ül, néz, gondol, hisz, érez, leginkább mindezeket magában, kizár, bezár, keveset, keveseket enged be, és ez jó...most....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése