2008. április 15., kedd

víziók a tulipánok kertjében

Nadja elveszettként kicsiként, megfosztottan sétálgatott, még emlékezett arra milyen volt szökdécselni, próbál újra minden amit lát maga körül emlékezteti körülöleli, mégis mintha a virágok óriásira nőttek volna, azok a tavaszok, nyarak már messze tőlle, szökdécsel, elbukik, esik és gurul, egészen egy hatalmas tóba, ami azelőtt soha nem volt ott, mindneki körülötte boldog békés, senki nem látja, a nagy félelmetes tulipánokat, amik már nem is virágok, körbeveszik a tavat, Nadját nem engedik többet a világba ahol nadja, látott, olvasott, élt, szeretett, szökdécselt, őrült meg sokat, Nadja fél, becsukja szemét, a víz kellemes, körbeveszi, a tulipánok újra virágok, Nadja hajában indáznak, süt a nap, gyerekek, Nadján nevetnek, Nadja feláll és a gyerekek újra szökdécselni tanítják a tulipánok kertjében.
Nem fél csak tudja most még kicsi, kisebb bárkinél, de nincs mitől tartani....
Majd sétál a sokköves kis szűk utcákban, hatalmába keríti egy titkos vágy...

2008. április 10., csütörtök

szürreális kulcslyuk semmiből a semmibe

Ke)djük ott a volt egy fiú volt egy lány történetnél, a lány előbb vagyis a fiú,de ez mindegy is....majdnem törölhető....
Ül egy lány nem gondol semmire, csak menne, menekülne, és fiú aki ül mellé figyel, megtörténik mi ilyenkor nem mindig de sok esetben átlagosnak nevezhető, beszélgetés, soksooksok, csókok., ágy szex, felhők, káprázat, később még több és rengeteg csók szex, szürreális káprázat, beszélnek ők a maguk nyelvén, káprázatban, szárnyalnak a szürreális világukban, van itt volt ott André Breton, nadja és a többi, Boris Vian, Chloéja és Colinja beszélgetett képzelgett egymással eképp...

Chloé, Nadja és a többi aminek őt Colin (és más nevei most érdektelenné váltak) nevezte, hitt és imádta, (bár abban talán nem volt biztos)és szárnyalt vele, szárnyalt és vakká vált és persze ez is igen gyakori...

Még mielőtt Chloé Nadja zuhanni kezdett volna, képzeltek ezer csudaságot, Colin a szekrénybe költözik és Nadját várja, lesz soksok ColinChloé baba, lesz minden és lesz semmi és nincs is értelme megnevezni mi lesz mi lehet hiszen a pillanatok repítik őket....
Colin korán elkezdett félni, Nadjától félt igazán, éj királynőjének envezte, és félt hogy ő Orfeusz akit rabul est, megőrjít, megbolondít éj királynője, Chloétól is félt mert védetelen., baja lehet, de leginkább önmagától félt, és félt még Hajasbabától (ez volt Nadja 3. neve), aki csapongó, szertelen a világot magába ölelő lény.
Colin nagyon félt magától, szenvedett, félt ő még mindháromtól, de ezt se ő se Chloé,Nadja és a harmadik soha nem beszélték meg igazán.

Csodás éjszaka és reggel, Colin fekszik sex előtte, és álmok, NAdja korán kell a konyhában táncol a kávé pritíósok, rádió körül, Colin kicsit szomorú, miért hagyta őt iylen korán az ágyban, de Nadja akkor már Hajasbaba, és rajong Colinért, telerakja ágyát, babákkal meselényekkel betakarja Colint és nézi őt.

Colin felkel és örökre elmegy.

Nadja keresi őt, éjszakában, nappalban, embereknél, házakban, retteg, fél nehogy baj essen...

Colin eltűnve....

Nadja Chloé és a harmadik a Duna parton nézi a vizet, mintha tanácsot adhatna neki,s emmi,
sírnak és kétségbeesettek, már semmit nem értenek, az erő lassan teljesen elhagyja testüket, ólombabákként vonszolják magukat, cseppnyi boldogság a kis cigáyngyerekek kikkel játszani leeht és midnenért hálásak, amit Chloétól kapnak...
keres keres de nem talál
éjszaka iszik, nem alszik, nem megy haza, egyik sem, nem esznek, sírnak, remélnek keresnek...

Colin előkerül....átvirrasztott (majdnem) éjszaka után....Colin dolgozni megy de nem beszél Chloéval (ő kereste)...majd hívja hívja, Chloé nem veszi fel, sír megy az utcán, iszik hajlékatlanokkal, sír minden utcasarkon, ygengébb és gyengébb....

este megint megy nem találja a helyét, hiszi elvesztett mindent....
Colinnal beszél este, mintha nem Colin lenne, sír és már midnen remény elveszett, mert hitt egy Colinnak és aza Colin akkor mintha meghalt volna....

Este haza, gyorsan Nadja siet, most már vége, aludni kell, de nem megy sír és kikanyarodik egy autó, Nadja a kapuban fekszik biciklijével, mellette biciklije, vér és vér és sír és sír...

kórház és bántják őt és fél és retetg és Colin nincs ott hogy megvédje, végre jönnek érte mások és hazaviszik....

Nadja feje erős, de sír és kétségbeesett napokig, gyenge és elesett és Colin nincs mellette, éjszaka fél, nappal botorkál, seb és sapka a fején....

és Nadja pszichiáternél meg akarják változtatni eljön onnan, már sejti mi az mit nem látott,a parkban a napon ülve, érzi mi a jövő....

Nadja élni akar és nagyon erősen, és sok sok parkot, fényt gyereket, szépet, jót csudaságot látni érezni, és kapni a világból.