2011. június 4., szombat
őrület
határán táncolva, sikerült visszatipegni és hátat fordítani az összeomlásnak, mert nem lehetséges, ebben a helyzetben semmiképp, amikor egy apró Nádja, csodabogárral él együtt az ember, a szürreális őrületet meghagyom az éjszakákra s ami marad az legyen egy bohókás anyuka nem mindennapi Nádja macit szórakoztató jelleme...
Cigarettaszünet
Végiglibbent a folyosón, a nagy vas ajtót, úgy csapta be maga mögött, hogy bizonyosan a földszinti kollégák is hallhatták.
A lépcsőházban leült,a csupasz lépcsőre, bár mindezt úgy, hogy a nagy miniszoknya igazgatás közepette is fenntartsa a hanyagság látszatát.
Kis fekete cipős, zöldharisnyás lábait keresztbe téve lóbálta, kacéran, kislányosan, egyszerre démonian, várt, mint mindig, közben egyik cigarettáról a másikra gyújtott.
Várta, hogy valami izgalom történjék, hogy végre megnézzék rajongjanak érte, bókoljanak neki.
Egyre dühítőbb, egyre vérlázítóbb, hogy sehol senki, pedig ma is ügyelt rá, hogy vonzó legyen… (……….)
A cigarettaszünetnyi flörtök a bankárral, az irodaház lépcsőjén mindennapok szerves része, mi az hogy nem jön a fiú, az előbb említett, az első számú. Na jó ha ő nem,a második számú is jöhetne, a harmadikról, de se ő, se a negyedik, ötödik, senki sem jelenik meg, hanem cipőkopogás, magas női hangok és egy öt tagú női különítmény érkezik, unalmasabbnál is unalmasabb nőkkel.
Feláll, cigarettát elnyom és nem törődik se a kacérsággal, se a szoknya lebegtetéssel, végtelenül dühös és csalódott, elrontották a játékát sé a végén ezek a nők, visszavonul az irodába becsukja az ajtót, dolgozni már nincs kedve, hogy is lehetne ezek után, semmi inspiráció, a haditerv egy óra múlva újabb szünetet tart és akkor bizonyosan megjelennek, még nem lesz elég késő ahhoz, hogy lemondjanak utolsó cigarettájukról…
A lépcsőházban leült,a csupasz lépcsőre, bár mindezt úgy, hogy a nagy miniszoknya igazgatás közepette is fenntartsa a hanyagság látszatát.
Kis fekete cipős, zöldharisnyás lábait keresztbe téve lóbálta, kacéran, kislányosan, egyszerre démonian, várt, mint mindig, közben egyik cigarettáról a másikra gyújtott.
Várta, hogy valami izgalom történjék, hogy végre megnézzék rajongjanak érte, bókoljanak neki.
Egyre dühítőbb, egyre vérlázítóbb, hogy sehol senki, pedig ma is ügyelt rá, hogy vonzó legyen… (……….)
A cigarettaszünetnyi flörtök a bankárral, az irodaház lépcsőjén mindennapok szerves része, mi az hogy nem jön a fiú, az előbb említett, az első számú. Na jó ha ő nem,a második számú is jöhetne, a harmadikról, de se ő, se a negyedik, ötödik, senki sem jelenik meg, hanem cipőkopogás, magas női hangok és egy öt tagú női különítmény érkezik, unalmasabbnál is unalmasabb nőkkel.
Feláll, cigarettát elnyom és nem törődik se a kacérsággal, se a szoknya lebegtetéssel, végtelenül dühös és csalódott, elrontották a játékát sé a végén ezek a nők, visszavonul az irodába becsukja az ajtót, dolgozni már nincs kedve, hogy is lehetne ezek után, semmi inspiráció, a haditerv egy óra múlva újabb szünetet tart és akkor bizonyosan megjelennek, még nem lesz elég késő ahhoz, hogy lemondjanak utolsó cigarettájukról…
2010. szeptember 23., csütörtök
Féreg alatti férgek
Gurítgatják a kis autóikat, lepisilik a lábukat, bújnak az anyjuk szoknyája alá, menekülnek a harcok elől, fejbe vágják labdával, inkább nyüszít, az aszfalt alá bújik.
Ők a Féreg alattiak, még zsenge kezdő, kis féreg korukban…
Később jönnek a képmutatások, színjátékok, elfelejtett telefonok bujkálások, megfutamodások, összeomló vállak, puha majom kezek, én szégyellem magam helyettük és sírnék, ha az anyjuk lennék.
Gyengék, tohonyák, puhák, képtelenek, lehetetlenek, férfiatlan féreg alatti férgek….
2010. szeptember 6., hétfő
2009. június 8., hétfő
pszicho s trauma
Rohanás lépcsőkön lefelé, elveszettség, gyűlölet, szerelem, őrjöngés, elhagyás, egyedűli sírás, s tombolás.
Rohanás a hegyről. Minden végtelen, kétségbeejtő, félelmetes, elveszejtő.
Hol a szerelem, biztonság, törődés, régi fiú s lány. Minden eltűnt, csak a rohanás marad, mintha valaki üldözne.
Önkívület, módosúlt tudatállapot, pillanatonként változó nevetés és sírás, csak hívni valakit most azonnal, aki segít....
Be kell mennem, háát igen, a pszichiátria hajnali 3kor...
Rohanás a hegyről. Minden végtelen, kétségbeejtő, félelmetes, elveszejtő.
Hol a szerelem, biztonság, törődés, régi fiú s lány. Minden eltűnt, csak a rohanás marad, mintha valaki üldözne.
Önkívület, módosúlt tudatállapot, pillanatonként változó nevetés és sírás, csak hívni valakit most azonnal, aki segít....
Be kell mennem, háát igen, a pszichiátria hajnali 3kor...
2009. január 28., szerda
egy két há.. és szökdécselősdi
Nadja, szökdécselősdit játszik, nem sír, nem menekül, most jó, mosoly fut belül szét mindenfelé, apró kis örömkristályok.
Végtelen energiát érez, világokat mozgatna, rombolna és építene fel, minden új szín, sárga, kék, piros, minden új hang, zongora, szaxofon, minden természet, hegyek, folyók, minden érzés, minden jóóóó. Nadja értelmet nem keres, hisz nem találhat, él, ennyire talán soha nem élt még, él úgy, mint egy mindent magába szippantó, néha síró, néha nevető, eleső majd újra szökdécselő apró ösztönlény.
Végtelen energiát érez, világokat mozgatna, rombolna és építene fel, minden új szín, sárga, kék, piros, minden új hang, zongora, szaxofon, minden természet, hegyek, folyók, minden érzés, minden jóóóó. Nadja értelmet nem keres, hisz nem találhat, él, ennyire talán soha nem élt még, él úgy, mint egy mindent magába szippantó, néha síró, néha nevető, eleső majd újra szökdécselő apró ösztönlény.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)