egy két há.. és szökdécselősdi

Nadja, szökdécselősdit játszik, nem sír, nem menekül, most jó, mosoly fut belül szét mindenfelé, apró kis örömkristályok.
Végtelen energiát érez, világokat mozgatna, rombolna és építene fel, minden új szín, sárga, kék, piros, minden új hang, zongora, szaxofon, minden természet, hegyek, folyók, minden érzés, minden jóóóó. Nadja értelmet nem keres, hisz nem találhat, él, ennyire talán soha nem élt még, él úgy, mint egy mindent magába szippantó, néha síró, néha nevető, eleső majd újra szökdécselő apró ösztönlény.