sri lankai és még indiai

jönnek a sri lankai orvosok, indiai kishercegek megmenteni Nadját,
Nadja ül nagy szemekkel csodálkozik, kevésbé kétségbeesett, mint korábban, kevésbé delíriumos hely mint előtte, de rengeteg és szinte mindenki rém fura és különös,
na az lehet szürreális hely, bár mások szerint ufo hely....

ül, néz, vár, nemvár nem érdekli semmi asemmi nem motivá, nem aggaszt nem érdekel állapot tulajdonképpen jó, iszogat látszólag ebszélget, csak attól való félelmében hogy otthon beszippantanaá a hatalmas tátongó lakás a közepén a feketén hullámzó ürrel amiben ül a nagyfülü nyúl...

jó most már mégis elkezd érdeklődni, Nadja szereti ha rajonganak körülveszik, ám idegesíti is, alapvetően maga sem tudja mit akar, mi az ami jólesik, a legtöbb minden nem...

és jön a sri lankai orvos, leül, néz, beszél, mosolyog, mindez annyira a semmibe menő történet hajnalban, de táncolnak és az jó, de a semmiből nem jövő sri lankai rajongása, nyugtatása, már sok sok, de mégsem, Nadja elveszítve önképét, visszanyerni látszik, beszél sok sok szépet különöset a sri lankai, és sétálnak kéz a kézben csókok reggel, sri lankait mindenki ismeri az utcán, nadját nem, óriás fejú emberek, parányi szemekkel illumináltan buszmegállókban, virágágyások, terek, parkok, kapualj, csókok, semmibe száguldás, még reggel levél a sri lankai hagyja a konyhában, név telefonszám, kellemes volt, hívj, még egy hónap és utazom Indiába, addig találkoznék veled,
Nadja szeme félig csukva haja kócos, a régi öreg láda tetején ülve várja, hogy lassan de lecsöpögjön a kávé a kis bögrébe, néz maga elé nagyokat kortyol, nem gondol, visszamegy, az ágy közepén összetekeredik, aludni akar nem tud, semmi nem megy akarva, beleszáguldás a semmibe, majd menekül, bicikli, város, emeberek, barátok, nem nem ez se jó, inkább sehogysem, egyedül és akar nem gondolni, de az nem lehetséges